Május végén jött az elhatározás hogy Amerikába utazom. Hosszas jegy keresgélés előzte meg az utazást ugyanis már erősen belecsúsztunk a nyári szezonba ami jelentősen megdrágította a repülőjegyek árát. Éjt nappallá téve kerestük a megfelelő árú jegyet de ha még ez nem lett volna elég a megfelelő útvonalat is nézni kellett hogy az átszállási idők is meglegyenek. A végső döntés a Delta Airlines járatára esett Budapest-Amszterdam-Detroit.
Július elsején jött el az utazás napja. Reggel 6:20-kor indult a repülőgépem Ferihegyről.Reggel 4:00-kor már a repülőtéren voltam szülők és a testvérem kíséretében. Gyors check in aztán a bőrönd fóliázás és még egy utolsó cigi mielőtt utak indulok.
A repülőgépen nagyon kedves és csinos Stewardessek várták a gépre érkező utasokat. Ahogy vártam a repülőgép jó állapotú és szép tiszta volt pedig egy közel nyolc éves repülőgépről beszélünk. De persze ez még nem kor egy ilyen gép esetében. Én az elsők között értem a gépre és el is foglaltam a helyemet természetesen ablak mellett a 16F helyen ültem. A gépet jól ismerem a lábtér pontosan elég legalábbis nekem úgy hogy én 185cm magas vagyok.
A járat pontosan időben kezdte el a kigurulást a felszálláshoz. Közben a nagyon csinos Stewardessek biztonsági tájékoztatását figyeltem ez ugyanis nagyon fontos lehet egy vészhelyzet esetén. Sokan nem foglalkoznak vele pedig életet menthet az hogy tudjuk mit kell csinálni egy kialakult vészéjhelyzet esetén. Mire befejezték a tájékoztatót el is értük a kifutópályát és megkezdtük a felszállást. Az utazómagasság elérése után már jött is a reggeli.El kell mondanom hogy nagyon jó volt a szendvics amit kaptunk. Illetve egy kis sütemény is járt a reggeli mellé. Valamint kávé tea üdítő is dukál a jó reggelihez. Kinek mi.
A reggeli után a maradék időt zenehallgatással töltöttem. Ez a két óra amíg megérkeztünk Amszterdam Schiphol repülőtérre nagyon hamar és zökkenőmentesen telt el. Az idő gyönyörű volt így a gép simán siklott a levegőben a cél felé. Amszterdam környékén egy picit felhős volt az idő. De simán és időben landoltunk.
Valamivel nyolc óra után érkeztünk meg Amszterdam Schiphol repülőtérre.Európa harmadik legnagyobb, világ viszonylatban pedig a tizennegyedik
legforgalmasabb repülőtere (mind utasforgalmi, mind pedig cargo
szempontból). Az egész repülőtéren összesen 188 kapu illetve állóhely
található.
Ahogy kiszálltam a repülőgépből kerestem hogy honnan fog indulni a gépem Detroitba. Mindenhol vannak a repülőtéren információs táblák ezeken ki van írva járatszám szerint hogy melyik gép honnan indul és hogy attól a helytől ahol éppen megnéztük a gépünk indulását gyalog mennyi idő alatt érjük el a beszállókaput.
Több helyen vannak információs pultok és minden nagyon jól és érthetően ki van táblázva. Szóval eltévedni nem lehet! Azt hogy gyorsan érjünk el egyik kaputól a másikig mozgójárdák segítenek.
Az én gépem az E6-kaputól indult. Ahogy a képen is látni ez 3 percre volt onnan ahol éppen álltam. No de mielőtt még a kapuhoz mehettem volna újra útlevélvizsgálat. Itt már tömött sorok voltak de szerencsére azért útlevél alapján más más sorba küldték az uniós és nem uniós útlevéllel rendelkező utasokat. Így egy kicsit rövidebb lett a sor előttem. Mielőtt a vámtiszthez lépünk van egy kapu és egy útlevél scanner. Itt az útlevelünk első lapját le rá kell tennünk egy kis üveglapra ami bescanneli és ekkor nyílik a kapu és mehetünk a vámtiszthez. Néha szerintem ez egy picit lassítja az áthaladást. Elöttem is voltak olyan utazók akik hirtelen azt sem tudták hogy mit kell csináljanak de akik már jártasak ebben azoknál gyorsan megy a dolog. Szóval ez is egy jó megoldás! Aztán mivel az Amszterdami repülőtéren van dohányzó helység ezért még meglátogattam ezt is. Innen gyorsan hírt adtam a családnak hogy megérkeztem Amszterdamba és minden rendben van. Aztán futás a kapuhoz. Ezzel a mozgójárdával nagyon hamar odaértem a kapuhoz.
Mikor megérkeztem a kapuhoz és mentem volna becheckolni akkor láttam hogy itt nem a szokásos beszállítás van. Kordonnal elkeritett területre úgy lehet bejutni hogy átadod az útleveledet ezt gyorsan leellenőrzik aztán átadják egy ügynöknek aki elhív egy kis pulthoz és máris záporoznak a kérdések! A miért megyünk kihez megyünk meddig maradunk kérdéseken keresztül a mit dolgozunk mióta dolgozunk ott kérdéseken át a magunk csomagoltuk a bőröndünket nem viszünk e semmi tiltott dolgot Amerikába kérdések is felmerültek. Már majdnem ott tartottunk hogy a lábméretünk illetve a tömött fogaink számára is kíváncsiak voltak. Szóval ezt tessék nagyon komolyan venni. Én is izzadtam rendesen a kérdések alatt pedig én egy egyszerű turista vagyok! Aztán mikor végeztünk a kérdésekkel akkor kaptam egy zöld matricát az útlevelemre és már mehettem is az átvilágításra.
A kézipoggyászom átment a röntgengépen és nekem is be kellett állnom a fémdetektoros kapuba. Ezután már egyenes volt az út a géphez!Bár volt több mint két órám az átszállásra de így már csak kb 15percem maradt a beszállásig. És az ablakon keresztül már láttam is a Delta Airlines Airbus A330-asát.
Egy igazi széles törzsű igásló. A gép amivel utaztam 7éves volt. A Delta 32db ilyen típusú repülőgépet üzemeltet. És el is kezdődött a beszállítás. Időben. Mikor a gépre értem nagyon kedves Stewardessek fogadtak és segítettek hogy merre menjek tovább hogy megtaláljam a helyemet.
Itt azért is jön jól a segítség mert ugye ezen a gépen már két folyosó van és ha rossz folyosón indulunk el akkor bajos lehet átvágni a középső soron hogy megtaláljuk a helyünket. Én a 41J ülőhelyen ültem természetesen ablak mellett. Az ülésemen egy takaró és egy párna fogadott. Ez a hely már eléggé a gép farkában van. De tökéletes volt a kilátás így is. Az előttem lévő ülésen egy kis kijelző illetve a telefon és egyéb eszközök töltéséhez USB-fogadott. Illetve egy fülhallgató kimenet.
Mire a közel 300utas beszállt és elfoglalta a helyét már zárták is az ajtót és a gép már gurult is a kifutópálya felé. Itt a biztonsági tájékoztatás a kijelzőn keresztül egy kis videóval történik. Mivel egy elég forgalmas reptérről beszélünk ezért a felszállásra is várnunk kellett de legalább ez idő alatt jól szemrevételezhettem a repteret és környékét.
És már gurultunk is az aszfalton. Ez a hatalmas gép elég hosszan fut neki a pályán és aztán szépen lassan elkezd emelkedni. Kis szél támadt a reptér környékén ami még ezt a hatalmas gépet is bizony megmozgatja. Aztán ahogy a felhők fölé emelkedünk már meg is szűntek ezek a kis rezgések. Így most van nyolc és fél óránk amig Detroitba érünk. Szóval beszéljünk egy kicsit erről a kijelzőről. Biztosa sokan láttatok már ilyet de azért mégis. Ez a kis érintőkijelző többfunkciós. Először is ezen keresztül tudjuk kapcsolni az olvasó lámpát és tudjuk hívni a stewardesst ha valami kérdésünk kérésünk támadna. Aztán a repülés és a repülőgép különböző adatait tudjuk megnézni valamint hogy éppen merre járunk. Illetve Filmeket nézhetünk zenét hallgathatunk és játszhatunk bármelyik általunk választott utassal persze csak ha ő is így gondolja.
Szóval az ember válogathat a filmek és sorozatok és zenék között. Gondoltam így majd gyorsan eltelik ez a 8óra ami még hátra van. Ahogy elértük az utazó magasságot a Stewardessek hoztak szemtakarókat azoknak akik aludnának és fülhallgatókat azoknak akik filmet néznének inkább. Én a filmet választottam. El is kezdtem nézni a Mamma Mia-t. Ráégetett japán felirattal volt az igazi a filmcsemege.
Alig kezdtem bele a filmbe és máris jött hozzá egy kis sós mogyoró és perec valamint egy pohár jó hideg cola természetesen a stewardessek felszolgálásában. Nagyon figyelmes a légitársaság.
Aztán ahogy haladtunk előre az úton én már szerintem a második filmet kezdtem el mikor megérkezett a vacsora. Ami elég bőséges és jó minőségű volt. Volt benne minden. Én egy csirkehúsos krumplis meleg ételt kaptam salátával illetve vajat sajtot egy kis bagettet meg süteményt. Bőven elegendő volt az étel mennyisége. Finom és laktató volt.
Mikor végeztünk a vacsorával máris érkezett egy kis desszert ami fagyi volt. Az idő múlásával azért kezdtem érezni hogy már régóta ülök ezert felálltam kicsit sétáltam a gépen. Aztán már szinte el is kezdtük a süllyedést. Így hogy ennyit ettünk és ittunk nagyon gyorsan elment az idő. Az ablakon kinézve már tisztán kivehető volt hogy lassan megérkezünk Detroitba. A leszállás tökéletes volt a pilóták jó munkát végeztek és nyolc és fél óra utazás után megérkeztünk Detroitba.
Összegzésképpen így a végére el kell mondani hogy a KLM és a Delta is megéri a pénzét szerintem. Én kellemesen töltöttem az időmet mindkét gép fedélzetén a személyzet kedves volt és segítőkész. Az ételek megfelelő minőségűek és elegendő mennyiségűek voltak. Teljesen elégedett voltam a fedélzeti szolgáltatásokkal. Csak azt tudom mondani hogy bátran ajánlom e két légitársaságot minden repülést kedvelőnek.
